Az elmúlt harminc évben talán az agrárképzés ment át a legkiterjedettebb változásokon, hiszen a képzési profilok és tartalmak valamint az intézményi szerkezet is jelentősen átalakult, utóbbi ráadásul többször is. Az egyes karok intézményi hovatartozása ugyanakkor nem látszik, hogy jelentősen módosította volna a hallgatói továbbtanulási preferenciákat.
A mezőgazdasági mérnökök nem túl népes mezőnye kiegyenlített. Mi sem mutatja ezt jobban, hogy míg a Neumann János Egyetem Kertészeti és Vidékfejelsztési Karára a legmagsabb átagpontszámmal lehett bekerülni, összességében mágia a mezőny második felében végzett, mivel ide alig jelentkeztek néhányan és a nyelvvizsgások is kevesen vannak közülük. A Szent István Egyetem Mezőgazdasági és Környezettudományis Kara áll az első helyen, amit az elsőhelyes jelentkezéseknek és a nyelvvizsgások arányának köszönhet.
A vidékfejlesztési agrármérnökök egyes karai eltérő hallgatói hátterűek lehetnek, hiszen meglehetősen vegyesek az erősségek. Míg a viszonylag szűk itt továbbtanulni igyekvők közül kiemelkedően a legtöbben Debrecent jelölik meg első helyen, a legmagasabb pontátlag a keszthelyi Georgikoné, a nyelvvizsgások viszont a Neumann János Egyetem Kertészeti és Vidékfejlesztési Karára bekerültek között voltak a legnagyobb arányban.
A Szent István Egyetemhez került Élelmiszertudományi Kar egyenletesen a legjobb teljesítményű a négy élelmiszermérnöki képzőhely közül. Különösen az elsőhelyes jelentkezők számában emelkedik ki, de a pontátlag is itt a legmagasabb. Monosmagyaróváron nagyobb a nyelvvizsgával felvettek aránya, viszont az egyetlen középiskolás verseny helyzett a Szent István Egyetem karát választotta.