A magyar Nobel-díjasokról érkező hírek nyomán azon melegében elindult a számolgatás, hogy Karikó Katalin és Krausz Ferenc elismerései miképpen hatnak majd a magyar egyetemek helyezéseire a globális rangsorokban. Hiszen azon túl, hogy nemzeti hovatartozásukat magyarként megvalló tudósokról van szó, konkrét tudományos affiliációjuk is magyar egyetemekhez köti őket.
A sokak által várt hatás mérlegeléséhez tudnunk kell, hogy a Nobel-díjat a számontartott globális rangsorok közül csak az egyik, a Shanghaiban kiadott ARWU használja konkrét indikátorként. Itt az általános intézményi listán 10%-os súllyal veszik figyelembe az adott intézmény alumnusai által ilyen díjat elérteket, míg 20%-os súllyal azokat az oktatókat, akik a Nobel elnyerésekor az egyetem munkatársai voltak. Az indikátor képzésekor az sem mindegy, mikor történt az elismerés: az elnyeréshez képest visszafelé számolva évtizedenként csökken a számított érték, ami azt jelenti, hogy az alumnusok között az 1921-1930, a professzorok esetében a 1931-1940 közöttieknél 10%-os marad az érvénye.
A magyar egyetemek között eddig a Szegedi Tudományegyetem legendás professzora, Szent-Györgyi Albert 1937-es Nobel díja, az ELTE (Lénárdt, Szent-Györgyi, Hevesy, Békésy, Harsányi), és a Műegyetem (Gábor Dénes, Oláh, Wigner) pedig több egykori hallgatója révén kapott pontokat az ARWU listáján. A mostani két Nobel-díj is ezeket az intézményeket érintheti, ezért érdemes áttekinteni, mire számíthatnak a rangsor-helyezések a jövőben.
Itt természetesen csak valószínűségekről lehet szó, hiszen már a díjakat mérő indikátorok számítása is jónéhány, kívülről nem látható tényezőt tartalmaz. A legfontosabb: az ARWU nem a tényadatokat közli (vagyis, hogy mely intézménynek mennyi díjazottja van), hanem a nyers mutatóértékek normalizálását végzi el, ami a legjobb teljesítményt nyújtó egyetem (ez eddig mindig a Harvard volt) megfelelő nyers értékével való osztással és négyzetgyökkel való sűrítéssel történik. Az eloszlást pedig az is befolyásolja, hogy változik a mért intézmények köre (jelenleg mintegy két-és félezer egyetemet vizsgálnak). Ennek az egyik következménye, hogy a többi egyetem teljesítményétől nagyban függ egy egyetem adott indikátor-értéke. Ráadásul, ahogyan fentebb jeleztük, a Nobel díj összesen 10+20%ot tesz ki, a többi (jellemzően publikációs) indikátor ettől függetlenül alakul és alakítja a rangsor-pozíciót.
De mely magyar egyetemek esetében számolhatunk a Nobel-hatással? Ami egyértelmű: Karikó Katalin az Szegedi Tudományegyetemen szerzett diplomát 1978-ban, tehát alumnája az intézménynek, Krausz Ferenc 1985-ben szerzett diplomát a Műegyetemen és a munkahelye honlapján közzétett életrajza szerint ugyanekkor az ELTE-én is, vagyis ezek szerint ő ezekben az intézményben alumnus, Emellett Karikó Katalin affiliációja a Nobel-díj hivatalos honlapján a PennState (USA) és a Szegedi Tudományegyetem, vagyis eszerint az ARWU listáján a 20%-os súlyú díjazott oktatók között is figyelembe vehetik majd.
Szeged esetében ez azt jelenti, hogy az edig 0,0 pontértékű Alumni Award emelkedni fog, a 60%-nyi számításal Karikó 1978-as diplomázása révén. Más, szintén egy Nobel-díjas alumnussal rendelkező intézmények idei adataiból becsülve (pl. a hatvanas évek közepén végzett díjazottak az Tokyo University of Science és az Alexandria University 11,7, az ötvenes években végzett díjazott a Bangor University számára 10,5 stb.) ezt az értéket 12-13 közé viheti fel. Ezen indikátor tekintetében ez a legjobb kétszázközé tartozást jelenti. A Műegyetem esetében itt az idei érték eleve 9,2 pont, az ELTE-nél 10.7 pont, közöttük megoszlik majd a „ Krausz-hatás”, így előbbinél vélhetően 15-20 közé, utóbbinál vélhetően 20 pont körülire mehet fel az indikátor-érték, ami az első 150-en belüli pozíciót is jelenthet. Ezen túl Szeged számára a Szent-Györgyi után a második díjazott oktatót jelentheti Karikó Katalin, ráadásul nagyon friss értékkel, ami (mivel megosztva számítják majd a PennState-tel), ugyancsak a 100-as csoportba sorolhatja etekintetben az egyetemet (eddig a 140. pozíció körül volt).
Tehát a Szegedi Tudományegyetem esetében két, az ELTE és a Műegyetem esetében egy indikátorban is jelentős előrelépést hoznak a Nobel-díjak. De mit eredményezhet ez az általános rangsorhelyekben? Az ELTE jelenleg az 501-600, Szeged a 701-800-as, a Műegyetem pedig a 901-1000 csoportban található. A másik 70%-90%-nyi, döntően publikációs (illetve egy normalizáló) indikátor tekintetében az előbbre lévő csoportok átalagértékeihez viszonyítva a számaikat, a következőt látjuk:
csoportátlagok | Score on HiCi | Score on N&S | Score on PUB | Score on PCP |
1-100 | 32,5 | 32,4 | 59,8 | 33,9 |
101-200 | 20,9 | 16,8 | 48,9 | 23,5 |
201-300 | 15,1 | 11,9 | 42,0 | 21,3 |
301-400 | 12,2 | 10,2 | 35,9 | 20,3 |
401-500 | 9,7 | 7,0 | 32,7 | 19,3 |
501-600 | 9,1 | 6,1 | 30,0 | 17,0 |
601-700 | 8,1 | 5,2 | 27,5 | 15,5 |
701-800 | 8,0 | 4,8 | 25,6 | 14,8 |
801-900 | 7,5 | 3,8 | 23,7 | 14,7 |
901-1000 | 7,3 | 3,7 | 22,0 | 13,4 |
Eotvos Lorand University (501-600) | 6,6 | 8,4 | 25,9 | 12,5 |
University of Szeged (701-800) | 0,0 | 2,9 | 21,7 | 10,2 |
Budapest University of Technology and Economics 901-1000) | 0,0 | 3,8 | 20,2 | 9,3 |
Mindebből érzékelhető, hogy a publikációs indikátorokban nem kis mértékben kellene előbbre lépni ahhoz, hogy a rangsorhelyezések nagyobb létékben javulnak.
Ehhez érdemes hozzátenni, hogy az elmúlt fél évtizedben az indikátorok romlása volt a jellemző, az ELTE esetében láthatjuk a tendencia megfordulását, míg Szeged értékei tavalyihoz képest egyöntetűen alacsonyabbak.
A publikációs teljesítményt közvetlenebbül méri a CWTS, a Leideni Egyetem műhelye által készített rangsor, (ami szakmailag a leginkább használható ranking). Itt azt látjuk, hogy a Szegedi Tudományegyetem publikációs kibocsátásának dinamikája a 2014-2017-es időszakkal összevetve 2017-2020 közöttit azokhoz a versenytárs egyetemekhez képest, amelyek az ARWU listáján az 500-700 közötti dimenzióban vannak és rendelkeznek Nobel-díjas alumnussal vagy oktatóval, kedvezőbben alakult:
TNCS | P_top1 | P_top5 | P_top10 | |
Budapest University of Technology and Economics | 131,35% | 260,40% | 171,54% | 155,92% |
University of Szeged | 134,76% | 210,24% | 182,68% | 170,01% |
Sharif University of Technology | 119,04% | 188,80% | 136,72% | 126,98% |
Northwest University | 154,61% | 185,55% | 150,22% | 164,61% |
Binghamton University, State University of New York | 114,28% | 183,96% | 80,36% | 109,63% |
Moscow Institute of Physics and Technology | 149,84% | 172,86% | 174,09% | 167,19% |
Tokyo University of Science | 114,59% | 171,57% | 118,14% | 134,50% |
Medical University of Graz | 106,57% | 151,62% | 116,45% | 113,85% |
University of Greenwich | 99,93% | 126,79% | 109,95% | 103,29% |
Alexandria University | 144,80% | 110,79% | 128,67% | 157,48% |
Eötvös Loránd University | 121,63% | 100,44% | 108,58% | 118,07% |
Kitasato University | 103,59% | 89,88% | 117,07% | 95,46% |
Bangor University | 95,98% | 83,44% | 84,37% | 85,82% |
Forrás: CWTS Ranking alapján saját számítás
(Itt a P1… stb. a publikációk legjobb 1-10%ba tartozását jelenti, a TNSC a teljes publikációs kibocsátás normalizált számát.)
Ebből az látszik, hogy míg az ARWU számításai alapján a publikcációs dinamika nem ígér jelentős előrelépést, addig az általános publikációs tendenciák javulást mutatnak a magyar egyetemek esetében. Ha ezek a publikációs tendenciák érvényesülnek az ARWU feldolgozásában is, akkor a Műegyetem és az ELTE legalább egy csoporttal történő előrelépése reális lehet (401-500 ill. 801-900), míg Szeged esetében a két csoportos előrelépés sem kizárt (501-600). Az azonban még inkább bizonyosnak látszik, hogy a versenytársak erősödését is figyelembe véve, Szeged esetében a további hátracsúszás megáll.
A Nobel díjnak a másik három rangsor, a QS és THE és USNEWS esetében közvetett hatása lehet. Hiszen ezeknél nagy súllyal (50, 33 ill. 25%) esik latba a reputáció, amit véleménykutatással tárnak fel. Erre a „halo-effektus” révén lehet szerepe ebben a Nobel-díjasok kötődésének az intézményekhez, különösen, ha ezt az egyetemek jól tudják kommunikálni. A ranking-pozíciókban megmutatkozó hatását ennek azonban nem lehet megjósolni.
Mindezen megszorítások arra is figyelmeztetnek, hogy az új magyar Nobel-díjasok kiválósága feletti természetes és megalapozott örömünk ne forduljon illuzórikus várakozásokba a rangsor-helyeket illetően; de hát nem is ez a legfontosabb hatása ezeknek a fantasztikus teljesítményeknek. Sokkal inkább az ösztönző példaadás a fiatal kutatóknak (különösen a kutatói pályát fontolgató fiatal nőknek) és a figyelmeztető jelzés az oktatás és alapkutatás finanszírozásáról döntő erőközpontoknak.