Nobel-hatás a magyar egyetemek globális ranking pozícióira

A magyar Nobel-díjasokról érkező hírek nyomán azon melegében elindult a számolgatás, hogy Karikó Katalin és Krausz Ferenc elismerései miképpen hatnak majd a magyar egyetemek helyezéseire a globális rangsorokban. Hiszen azon túl, hogy nemzeti hovatartozásukat magyarként megvalló tudósokról van szó, konkrét tudományos affiliációjuk is magyar egyetemekhez köti őket.

A sokak által várt hatás mérlegeléséhez tudnunk kell, hogy a Nobel-díjat a számontartott globális rangsorok közül csak az egyik, a Shanghaiban kiadott ARWU használja konkrét indikátorként. Itt az általános intézményi listán 10%-os súllyal veszik figyelembe az adott intézmény alumnusai által ilyen díjat elérteket, míg 20%-os súllyal azokat az oktatókat, akik a Nobel elnyerésekor az egyetem munkatársai voltak. Az indikátor képzésekor az sem mindegy, mikor történt az elismerés: az elnyeréshez képest visszafelé számolva évtizedenként csökken a számított érték, ami azt jelenti, hogy az alumnusok között az 1921-1930, a professzorok esetében a 1931-1940 közöttieknél 10%-os marad az érvénye.

A magyar egyetemek között eddig a Szegedi Tudományegyetem legendás professzora, Szent-Györgyi Albert 1937-es Nobel díja, az ELTE (Lénárdt, Szent-Györgyi, Hevesy, Békésy, Harsányi), és a Műegyetem (Gábor Dénes, Oláh, Wigner) pedig több egykori hallgatója révén kapott pontokat az ARWU listáján. A mostani két Nobel-díj is ezeket az intézményeket érintheti, ezért érdemes áttekinteni, mire számíthatnak a rangsor-helyezések a jövőben.

Itt természetesen csak valószínűségekről lehet szó, hiszen már a díjakat mérő indikátorok számítása is jónéhány, kívülről nem látható tényezőt tartalmaz. A legfontosabb: az ARWU nem a tényadatokat közli (vagyis, hogy mely intézménynek mennyi díjazottja van), hanem a nyers mutatóértékek normalizálását végzi el, ami a legjobb teljesítményt nyújtó egyetem (ez eddig mindig a Harvard volt) megfelelő nyers értékével való osztással és négyzetgyökkel való sűrítéssel történik. Az eloszlást pedig az is befolyásolja, hogy változik a mért intézmények köre (jelenleg mintegy két-és félezer egyetemet vizsgálnak). Ennek az egyik következménye, hogy a többi egyetem teljesítményétől nagyban függ egy egyetem adott indikátor-értéke. Ráadásul, ahogyan fentebb jeleztük, a Nobel díj összesen 10+20%ot tesz ki, a többi (jellemzően publikációs) indikátor ettől függetlenül alakul és alakítja a rangsor-pozíciót.

De mely magyar egyetemek esetében számolhatunk a Nobel-hatással? Ami egyértelmű: Karikó Katalin az Szegedi Tudományegyetemen szerzett diplomát 1978-ban, tehát alumnája az intézménynek, Krausz Ferenc 1985-ben szerzett diplomát a Műegyetemen és a munkahelye honlapján közzétett életrajza szerint ugyanekkor az ELTE-én is, vagyis ezek szerint ő ezekben az intézményben alumnus, Emellett Karikó Katalin affiliációja a Nobel-díj hivatalos honlapján a PennState (USA) és a Szegedi Tudományegyetem, vagyis eszerint az ARWU listáján a 20%-os súlyú díjazott oktatók között is figyelembe vehetik majd.

Szeged esetében ez azt jelenti, hogy az edig 0,0 pontértékű Alumni Award emelkedni fog, a 60%-nyi számításal Karikó 1978-as diplomázása révén. Más, szintén egy Nobel-díjas alumnussal rendelkező intézmények idei adataiból becsülve (pl. a hatvanas évek közepén végzett díjazottak az Tokyo University of Science és az Alexandria University 11,7, az ötvenes években végzett díjazott a Bangor University számára 10,5 stb.) ezt az értéket 12-13 közé viheti fel. Ezen indikátor tekintetében ez a legjobb kétszázközé tartozást jelenti. A Műegyetem esetében itt az idei érték eleve 9,2 pont, az ELTE-nél 10.7 pont, közöttük megoszlik majd a „ Krausz-hatás”, így előbbinél vélhetően 15-20 közé, utóbbinál vélhetően 20 pont körülire mehet fel az indikátor-érték, ami az első 150-en belüli pozíciót is jelenthet. Ezen túl Szeged számára a Szent-Györgyi után a második díjazott oktatót jelentheti Karikó Katalin, ráadásul nagyon friss értékkel, ami (mivel megosztva számítják majd a PennState-tel), ugyancsak a 100-as csoportba sorolhatja etekintetben az egyetemet (eddig a 140. pozíció körül volt).

Tehát a Szegedi Tudományegyetem esetében két, az ELTE és a Műegyetem esetében egy indikátorban is jelentős előrelépést hoznak a Nobel-díjak. De mit eredményezhet ez az általános rangsorhelyekben? Az ELTE jelenleg az 501-600, Szeged a 701-800-as, a Műegyetem pedig a 901-1000 csoportban található. A másik 70%-90%-nyi, döntően publikációs (illetve egy normalizáló) indikátor tekintetében az előbbre lévő csoportok átalagértékeihez viszonyítva a számaikat, a következőt látjuk:

csoportátlagokScore on HiCiScore on N&SScore on PUBScore on PCP
1-10032,5 32,4 59,8 33,9 
101-20020,9 16,8 48,9 23,5 
201-30015,1 11,9 42,0 21,3 
301-40012,2 10,2 35,9 20,3 
401-5009,7 7,0 32,7 19,3 
501-6009,1 6,1 30,0 17,0 
601-7008,1 5,2 27,5 15,5 
701-8008,0 4,8 25,6 14,8 
801-9007,5 3,8 23,7 14,7 
901-10007,3 3,7 22,0 13,4 
Eotvos Lorand University (501-600)6,6 8,4 25,9 12,5 
University of Szeged (701-800)0,0 2,9 21,7 10,2 
Budapest University of Technology and Economics 901-1000)0,0 3,8 20,2 9,3 

Mindebből érzékelhető, hogy a publikációs indikátorokban nem kis mértékben kellene előbbre lépni ahhoz, hogy a rangsorhelyezések nagyobb létékben javulnak.

Ehhez érdemes hozzátenni, hogy az elmúlt fél évtizedben az indikátorok romlása volt a jellemző, az ELTE esetében láthatjuk a tendencia megfordulását, míg Szeged értékei tavalyihoz képest egyöntetűen alacsonyabbak.

A publikációs teljesítményt közvetlenebbül méri a CWTS, a Leideni Egyetem műhelye által készített rangsor, (ami szakmailag a leginkább használható ranking). Itt azt látjuk, hogy a Szegedi Tudományegyetem publikációs kibocsátásának dinamikája a 2014-2017-es időszakkal összevetve  2017-2020 közöttit azokhoz a versenytárs egyetemekhez képest, amelyek az ARWU listáján az 500-700 közötti dimenzióban vannak és rendelkeznek Nobel-díjas alumnussal vagy oktatóval, kedvezőbben alakult:

TNCSP_top1P_top5P_top10
Budapest University of Technology and Economics131,35%260,40%171,54%155,92%
University of Szeged134,76%210,24%182,68%170,01%
Sharif University of Technology119,04%188,80%136,72%126,98%
Northwest University154,61%185,55%150,22%164,61%
Binghamton University, State University of New York114,28%183,96%80,36%109,63%
Moscow Institute of Physics and Technology149,84%172,86%174,09%167,19%
Tokyo University of Science114,59%171,57%118,14%134,50%
Medical University of Graz106,57%151,62%116,45%113,85%
University of Greenwich99,93%126,79%109,95%103,29%
Alexandria University144,80%110,79%128,67%157,48%
Eötvös Loránd University121,63%100,44%108,58%118,07%
Kitasato University103,59%89,88%117,07%95,46%
Bangor University95,98%83,44%84,37%85,82%

Forrás: CWTS Ranking alapján saját számítás

(Itt a P1… stb. a publikációk legjobb 1-10%ba tartozását jelenti, a TNSC a teljes publikációs kibocsátás normalizált számát.)

Ebből az látszik, hogy míg az ARWU számításai alapján a publikcációs dinamika nem ígér jelentős előrelépést, addig az általános publikációs tendenciák javulást mutatnak a magyar egyetemek esetében. Ha ezek a publikációs tendenciák érvényesülnek az ARWU feldolgozásában is, akkor a Műegyetem és az ELTE legalább egy csoporttal történő előrelépése reális lehet (401-500 ill. 801-900), míg Szeged esetében a két csoportos előrelépés sem kizárt (501-600). Az azonban még inkább bizonyosnak látszik, hogy a versenytársak erősödését is figyelembe véve, Szeged esetében a további hátracsúszás megáll.

A Nobel díjnak a másik három rangsor, a QS és THE és USNEWS esetében közvetett hatása lehet. Hiszen ezeknél nagy súllyal (50, 33 ill. 25%) esik latba a reputáció, amit véleménykutatással tárnak fel. Erre a „halo-effektus” révén lehet szerepe ebben a Nobel-díjasok kötődésének az intézményekhez, különösen, ha ezt az egyetemek jól tudják kommunikálni. A ranking-pozíciókban megmutatkozó hatását ennek azonban nem lehet megjósolni.

Mindezen megszorítások arra is figyelmeztetnek, hogy az új magyar Nobel-díjasok kiválósága feletti természetes és megalapozott örömünk ne forduljon illuzórikus várakozásokba a rangsor-helyeket illetően; de hát nem is ez a legfontosabb hatása ezeknek a fantasztikus teljesítményeknek. Sokkal inkább az ösztönző példaadás a fiatal kutatóknak (különösen a kutatói pályát fontolgató fiatal nőknek) és a figyelmeztető jelzés az oktatás és alapkutatás finanszírozásáról döntő erőközpontoknak.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .