Az elmúlt öt évben a magyar egyetemek pozíciója folyamatosan romlott a QS-nél (a Műegyetem volt az egyetlen kivétel, a 2021-es 801-1000 csoportból a tavalyi nagy ugrás /741-750/ után idén már a 721-730 között van). Most ez a folyamat megállt, sőt, az ELTE, két kategóriát ugorva ennek az időszaknak a legjobb helyezését érte el (564, a 2021-es 601-650-nél is jobbat), Szeged és Debrecen pedig megközelítette a korábbi jobb pozícióikat (570 / 501-510 és 574/521-530). Pécsnek is javult a helyezése (771-780 a tavalyi 801-850 után), de a 2011-es 651-700-tól még mindig elmarad. A Corvinus a 2023-as jelentősebb hátralépés után tartósan az 1001-1200 közötti csoportban maradt, ahogyan a MATE és a Széchenyi Egyetem is itt található. Rajtuk kívül még Miskolc, Óbuda és a Pannon Egyetem kapott rangsorolást, mindannyian az 1201-1400-as sávban.
A régiós mezőnyben ezek a változások nem látszanak különlegesnek, az ezen az összehasonlítási platformon a magyar egyetemek nem javult. Megszokottan a prágai Károly Egyetemet szoktuk emlegetni a téréség előttünk álló intézményei között, de most már a Masaryk Egyetem valamint a cseh főváros Műszaki Egyeteme is tartósan és jelentős mértékben a magyar intézmények előttre sorolódik. Ugyanez a helyzet az észt Tartu Egyetemmel, a litván Vilnius Egyetemmel és a varsói Műszaki Egyetem is folyamatosan előbbre van – a krakkói Jagelló és a Varsói Egyetem esetében pedig az előnyük egyre inkább nőtt. A többi térségbeli egyetem pozíciója is hasonló mintázattal változott, mint a magyaroké: a cseheknél egykategóriás le-fel mozgásokat látunk, hasonlóan a lengyelekhez. Románia egyetemi a Banbes-Bolyai és a Bukaresti Egyetem kivételével maradtak vagy némileg rontottak a tavalyi pozíciókhoz képest, de jellemzően hátrébb sorolódva a magyar egyetemeknél. Szlovákiában is javulást látunk a legjobb helyre sorolt Comenius Egyetem esetében a 661-670 csoportba (valamennyire kisebb ugrással, mint az ELTE, hiszen itt a 771-780ból a tizenegy egységnyi csoporttal előbbre lévő 661-670-be), míg Ljubljana előbbre lépése csak kismértékű (596. hely a 621-631 után, ami viszont korábban, három évvel ezelőtt volt már 590-600. Szófia nagyobb előrelépése (661-670-re a tavalyi 751-760-hoz képest) egyfajta visszakapaszkodás a korábbi ötszázas mezőny felé, míg a Zágrábi Egyetem nagyobb ugrása egy trendnek a folytatása, (651-660), a Belgrádi Egyetem pedig beállni látszik a hétszázas nmezőnybe (731-740). Utóbbi azért is tanulságos, mert a Belgrádi Egyetem kifejezetten ranking-orientált fejlesztésbe kezdett a korábbi években, de ennek a határossága hamar kiderült.
Viszonyítási alapnak a világ fejlettebb felsőoktatási rendszereiből a régiónkhoz leginkább közelálló két ország, Ausztria és Finnország egyetemeit célszerű vizsgálni. Náluk lényegesen magasabb bázison mérhetőek az elmozdulások, hiszen valamennyi rangsorolt intézményük a QS ranking első felében található, többségük pedig az első ötszázban, sőt, a mindenkori magyar felsőoktatáspolitika számára mágikus első kétszázban is két-két osztrák és finn egyetem található. Érdekes ugyanakkor, hogy a térség mindenkori éllovasa, a Helsinki Egyetem fokozatosan kerül egyre hátrébb minden évben – de persze ez idén a 117. helyet jelenti. Így azonban már megelőzi az Aalto Egyetem (113.), amely az elmúlt évtized finn felsőoktatási fejlesztéseinek kulcsintézménye volt. Helsinki visszacsúsza ugyanakkor nem kivételes jelenség, hiszen a 18 listán szereplő osztrák vagy finn egyetemből 13-nak romlott a helyezése 2021-hez képest, sőt, köztük csak három esetében mutathat esetleg trendfordulót az előző évi eredményhez viszonyítás. A relációk tekintetében ugyanakkor ez nem jelent változást, hiszen 2021-ben ugyanúgy egy finn és három osztrák egyetem volt, aminél találhattunk akkor jobb pozícióban lévő magyart, mit idén.
Összefoglalva tehát, a vezető magyar egyetemek helyezésbeli előrelépése feltűnő, de nem egyedülálló jelenség a térségben, azonban az „ugrás” mértéke a tavalyi évhez képest nagyobb.