A magyar egyetemek rangsor-stratégiájának támogatásáért: ranking-tréninggel zárult a projekt

A magyar egyetemek számára is lényeges, hogy minél alaposabban megismerjék a globális és nemzeti rankingek módszertanát, használati lehetőségeit. Ezt szolgálja a TEMPUS Közalapítvány Campus Mundi (EFOP-3.4.2-VEKOP-15-2015-00001) projektje által támogatott program, amelyben a magyar ranking-kutatások meghatározó műhelye, az ELTE PPK Társadalmi Kommunikációs Kutatócsoportja, Fábri György vezetésével nemzetközi workshopot és tréninget is szervezett a magyar felsőoktatási szakemberek számára. Mindennek eredményeképpen feltárták a rankingek indikátorait és a mögöttük lévő teljesítmény-paramétereket, a globális és nemzeti rankingek helyezéseinek összefüggéseit valamint marketing-kommunikációs eszközként azonosították a rangsorokat. Az egynapos, interaktív képzéssel zárult projekt nyomán az egyetemek szakmai tudás-bázishoz, tudás-megosztó hálózathoz kapcsolódhatnak és elindult egy nemzetközi rangsor-konferencia szervezése is.

P70620-152037(1)

image001

A TEMPUS Közalapítvány Campus Mundi (EFOP-3.4.2-VEKOP-15-2015-00001) projektje támogatásával zajló ranking-projekt kiemelkedő eseménye volt 2017. március 31-én az a nemzetközi ranking-workshop, amelyen a résztvevők számára megfogalmazódott egy tréning megszervezésének az igénye. Az így 2017. június 20-án megvalósult eseményre az ország minden részéből, Miskolctól Egeren, Budapesten át Veszprémig, Szegedig, Pécsig érkeztek felsőoktatási szakemberek (az egyetemi könyvtárak, nemzetközi adminisztrációk, kommunikációs egységek munkatársai illetve egyetemvezetők, oktatók).

A tréning célja a felsőoktatási intézmények hazai szakemberei ranking-ismereteinek bővítése, a rankingek felhasználási módjainak feltérképezése, a rankingek használatára, hasznosíthatóságára vonatkozó igények felmérése volt. Emellett a résztvevők szakmai anyagokat kaptak: a márciusi nemzetközi ranking workshop magyar összefoglalója mellett egy ranking-olvasási útmutatót is.

A tréning kezdete előtti, előzetes adatgyűjtés azt mutatta, hogy a legtöbben az ARWU, a THE, a THE – BRICS & ENGINEERING, a QS, a QS – Europe and Central Asia valamint a LEIDEN rankinget ismerik. Ezeket informatívnak, hasznosnak tartják, az általános érdeklődés számára, s miközben intézményük benchmarkingjához felhasználják, kapcsolatépítésre alig. Az indikátorok közül a forrásteremtő kapacitás, nemzetközi karakter és a tudományos kutatás érdekli leginkább a válaszolókat, ettől elmaradnak az oktatási kimenetet és reputációt jelző adatok, legkevésbé pedig a társadalmi/gazdasági jelenlétre, az oktatói kapacitásra és a webes jelenlétre figyelnek. A tréning végén újra felvett válaszok alapján az indikátorok autentikusságát illetően a reputáció, a tanulási körülmények, az oktatási output, valamint a diploma hasznosságának megítélésében pozitív változást hozott a képzés.

A tréning három csoportban, work-cafe jelleggel zajlott, vagyis nagyban épített a résztvevők ismeretire, kérdéseire, saját tapasztalataira és a csoportok változása révén hatékonyan tette kellően hozzáférhetővé s egyben reflektálttá is a tudás-csomagokat.

A tudomány-metriai indikátorokkal foglalkozó asztalmál Soós Sándor, az MTA Könyvtár tudomány-elemzési munkacsoportja vezetésével a tudományos teljesítmény értékelésének kérdéseit beszélték meg a résztvevők. A publikációs adatbázisok megbízhatóak, de érvényük korlátozott, tudományterületi polarizáltságuk pedig a publikációs ipar sajátosságaiból fakad. Ugyanakkor a tudományos teljesítmény mérésének egyáltalán nem kizárólagos eszköze a publikációs indexek alkalmazása, az ennél sokkal komplexebb folyamat, például az adott tudományos munka társadalmi-közösségi-gazdasági hatása, vagy éppen oktatási implementációja legalább ilyen fontos szempont. Ezek mérhetőségéről jelenleg is folynak a viták. A tudományos publikációs rangsor-indikátorokként tehát nem abszolút érvényűek, sokkal célravezetőbb lenne az intézményeken és szakterületeken belül használni ezeket. A hazai kutatás-értékeléseket a rankingek ösztönzik, de ennyiben csak „elbontható állványzatok”, egy teljeskörű és érvényes kutatás-értékelés előkészítéséhez.

A második asztal témája az indikátorok szerepe volt, ezt Czirfusz Dóra, az ELTE Társadalomtudományi Karának mesterképzéses hallgatója, rangsor-szakértő vezette. A szekcióban három nagyobb globális rangsort (ARWU, THE, QS) tekintettünk át, kiemelten figyelve az egyes rangsorok által használt módszertani kérdésekre, például a súlyozás, az adatok forrása, a normalizálás lehetőségei. A résztvevők egyetértettek abban, hogy a reputációs kérdőívek kevésbé megbízhatóak, mint az adatalapú indikátorok, annak ellenére, hogy az adatszolgáltatás gyakorlata a résztvevők intézményében még nem kiforrott, így ennek a hátrányait is összegyűjtöttük (hazai adatok és globális rangsorok által kért adatok összeegyeztetése). A publikációval kapcsolatos indikátorok közül a impakt faktorok és h-index mellett javaslatként a g-index alkalmazása merült fel mint lehetőség. Felmerült a kérdés, hogy a kisebb intézményeknek milyen lehetőségeik vannak bekerülni a globális rangsorokba, javaslatként a rangsorkészítőkkel való kapcsolatfelvételt fogalmazták meg a résztvevők. A szakterületi rangsor (QS) értelmezésekor egyetértés alakult ki abban, hogy a hazai egyetemek számára ezek a rangsorok jobb lehetőségeket biztosítanak a bekerülésre, illetve, hogy a regionális rangsorok a hallgatók számára informatívabbak a globális rangsoroknál.

P70620-152112

Összességében tehát a rangsorokban való megjelenés az intézmények számára egy olyan lehetőség, amely hozzájárulhat a jó hírnév kialakulásához, ugyanakkor az intézményeknek kevés lehetőségük van befolyásolni a rangsorpozíciójukat. Az előbbre jutást a célok megfogalmazása (mely rangsorban kívánnak előrébb jutni), valamint hosszútávú, célzott stratégia kidolgozása segíthetné, melyhez elengedhetetlen lenne egy olyan csapat az intézményen belül, akik a rangsorokkal foglalkoznak (adatszolgáltatás, kapcsolattartás, eredmények értelmezése, kommunikálása).

Ehhez is kapcsolódik a harmadik asztal témája (Fábri György egyetemi docens, az ELTE PPK Társadalmi Kutatócsoportjának vezetője és Hosszú Ágnes doktorandusz moderálta): a rangsorok, mint kommunikációs, intézmény-politikai és hallgatói rekrutációs eszközök használata. A rankingek mindenki által elismert funkciója az intézményi marketing, ami a továbbtanulók elérésben is fontos eszköz. Ahhoz ugyanakkor, hogy jó pozícióba kerüljenek az egyetemek a rangsorokban, célzott kommunikációra van szükség, tehát a rangsorok mindkét szempontból kommunikációs programok. A reputáció-építés erősíthető elsősorban a rangsorokban, amihez azonban a hírlevél-típusoknál korszerűbb, hatékonyabb módszerre van szükség. A nemzetközi konferencia megrendezése költségigényes, de a leghasznosabb forma, míg a külföldi hallgatók kellő megbecsülése, egyfajta „marketing-hordozóként” való intézményhez-kötése hasznos lehet. Emellett a publikációk affiliációjának fegyelmezett jelölése vagy például a díszdoktorokkal való kapcsolattartás sokkal olcsóbb, de elengedhetetlen.

A rangsorok használatánál először azt kell tisztázni, hogy melyek a versenyhelyzet feltételei, milyen valós versenyhelyzetben vagyunk (és pl. intézményi jellemzők lehetővé teszik-e a versenyhelyzetet, van-e alapképzés, stb.). Kikkel versenyzünk egyáltalán? Az idősoros rangsorok alapján arról kaphatunk képet, hogyan haladunk magunkhoz képest. Ezért a belső intézményi fejlesztéseket hiba lenne a rangsorokhoz kötni, ezekben a rangsorok csak az egyik információs forrást jelentik, semmiképpen sem érdemes helyezéseket célértékként meghatározni. Ez utóbbi torzítaná a belső forrás-elosztást vagy a szakterületi súlypontok meghatározását is.

A beszélgetések során fontos szempontként merült fel a regionális és szakterületi összevetések szükségessége, illetve általában is a regionalitás fontossága. Hasonlóan általános kulcskérdés az adatszolgáltatás pontossága. A magyar intézmények adminisztrációjában a rangsoroknak való adatszolgáltatás hivatalosan és szervezetten általában nincs jelen, az adat-típusok értelmezése helyenként eltér a rangsor-készítőkétől.

Összegezve, a tréning eredményeképpen sikerült az egyetemek számára gyakorlati információkat átadni, a közös gondolkodást ösztönözni, ami megalapozza egy folyamatos információs szolgáltatás működtetését. Erre a szervezők a www.ranking.elte.hu oldalt ajánlották fel, illetve ahhoz kapcsolódva egy hálózatos tudás-megosztási megoldást dolgoznak ki.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .